Bemutatkozás Általános bemutatás
A Szentlőrinci kistérség 2004. január 1- e óta Szentlőrinc központtal működő – az Európai Unió besorolása szerint NUTS IV. besorolási szintű – új kistérség, amely 20 tagtelepüléssel működik. A kistérség jelenleg a Szigetvári, a Sellyei és a Pécsi Kistérség között helyezkedik, területe 271 km2, amellyel az ország kistérségei közül mind nagyságát, mind pedig népességét, illetve a települések számát tekintve is a legkisebbek közé sorolható. A Szentlőrinci Kistérség jelentősen különbözik a Dél-dunántúli Régió, illetve Baranya megye többi kistérségétől. Legnagyobb eltérés az, hogy a többi kistérségnek 10 éves „előnye” van a szentlőrincivel szemben. Az utóbbit ugyanis a kistérségi rendszer felülvizsgálatának keretében hozták létre elsősorban a korábbi Pécsi Kistérség településeiből. Az önálló kistérségi helyzetelemzési munka, koncepciókészítés és a fejlesztési programok kidolgozása, az intézményi átszervezések így csak később kedződhettek meg.
Szentlőrinc elhelyezkedésében meghatározó a 6-os főközlekedési út menti fekvés, amely a kistérséget kettészelő egyfajta szerkezetei tengely, a térség táji sajátosságai e tengelytől északra és délre eltérőek. A közeljövő nagy kérdése, hogy a meglévő közlekedési tengelyek mentén épülő európai korridorok, illetve a nemzeti gyorsforgalmi úthálózat kiépülése milyen hatással lesz a kistérségre. Az egyik lehetőség, hogy a nagy kapacitású és gyors pályákon szinte minden (tőke, áru, személy, információ) „elrohan” a kistérség mellett, s csak a tömeges átmenő forgalom kedvezőtlen hatásai érik el érdemben a kistérséget. A másik lehetőség, hogy a kistérség ténylegesen be tud kapcsolódni a nagy kapacitású közúti és vasúti hálózatokba, „meg tud állítani”, lokalizálni tud erőforrásokat és lehetőségeket. A fogadási feltételek a kistérség méretei miatt elsősorban csak pontszerűen alakíthatóak ki. Az Európai Unió jogszabályi környezetének és gyakorlatának ismerete és alkalmazása is rendkívül fontos a kistérség számára, hiszen nélküle a kistérség nem tud érdemben bekapcsolódni az integráció munkamegosztási rendszerébe, nem tud élni a tényleges és potenciális lehetőségekkel.
A térség sajátos helyzetét, fejlődési lehetőségeit a megyén belüli elhelyezkedése is meghatározza. A szentlőrinci kistérség határos a régió és a megye legfejlettebb, illetve legfejletlenebb kistérségével, nevezetesen a Pécsi, illetve a Sellyei Kistérségekkel. A Pécshez közeli fekvés bizonyos tekintetben, például munkaerőpiaci szempontból pozitív hatással lehet a kistérségre. Pécs, mint régiós növekedési pólus hosszabb távon kedvezően hathat környezetére, ugyanakkor bizonyos periódusokban a kimosó (erőforrás elszívó) hatások felerősödése is megfigyelhető.
Domborzat
A Szentlőrinci Kistérség 271 km2 kiterjedésű területe tájhatárokon fekszik. A térség Pécstől nyugatra terül el, így keleti része még a Nyugati-Mecsekhez, illetve a Baranyai dombsághoz tartozik, északi része a Délkeleti-Zselic nyúlványaira fűződik fel. A kistérségi déli, síksági felszínei a Pécsi-víz és a Fekete-víz síkja révén már a Dráva-mellék középtájához, illetve az Ormánság tájegységéhez csatlakoznak. A kistérség felszínén így a síkságok, dombságok és a középhegységi nyúlványok mindegyik típusa megtalálható.
A domborzat a felszínt alakító külső és belső természeti erők munkájának együttes eredménye. A földtörténeti ó- és középidőben keletkezett magmatikus és szálban álló üledékes kőzetekből álló, gyűrve tört, másutt csak erősen összetöredezett alaphegység anyaga ma már csak a Mecsekben és a Villányi-hegységben van a felszínen, azok főtömegét alkotva. Mélybe süllyedt tagjaikat Baranya más területein újharmadidőszaki tengeri, valamint pleisztocén és holocén korú, szárazföldi eredetű, szintes településű, vagy ahhoz közeli elhelyezkedésű fiatal, laza szerkezetű üledékek borítják.
A gránitból, vagy helyenként kristályos palákból álló archaikus őshegység mindenütt megtalálható a mélyben. A földtörténet ősidőben a táj képe a mainak éppen fordítottja volt, azaz ahol ma hegység van, ott egykor alacsonyan fekvő térszín volt. Van, ahol csak néhány méter vastag lösz borítja a gránitot, de néhol teljesen hiányzik a fedőkőzet. Azokban a földtörténeti korokban, amikor még a kristályos őshegység nagy része a felszínen volt, a folyóvizek munkájának eredményeként anyaga lepusztult, homok, kavics keletkezett belőle, ami összecementálódva vörös homokkővé és más képződményekké alakult át a földtörténeti ókortól a középkorba való átmenet idején. A gránit alapkőzetre települt az alsó-permi aleurit, amely Boda község határában a felszínen is megtalálható. Nagy szilárdsága és kicsi permeabilitása alkalmassá teszi a radioaktív hulladék elhelyezésére.
A földtörténeti középidőben a tenger üledékeiből több száz méter (illetve helyenként az ezer métert jóval meghaladó) vastagságot alkotó összletben meszes agyagospalák, lemezes mészkövek, tömbös mészkövek, homokkövek keletkeztek. Közülük a Nyugati-Mecsekben a legnagyobb tömeget a karsztosodásra nagyon hajlamos triász időszaki szürke kagylós mészkő. A kréta időszakban két olyan képződmény keletkezett, amelynek jelentős felszínalakító szerepe van. A mészkő gazdasági hasznosítása a Bükkösd és Hetvehely határában üzemelő bányában történik.
A földtörténeti újidőben hosszú szárazföldi periódus után csak a miocéntől jelent meg ismét a tenger, hagyta itt a főként sekélytengeri, durva, szemcsés, kavicsos-breccsás és (Havi-hegyi szarmata) homokos mészkő üledékeit az akkor már a tengerből kiemelkedett szárazföld, a Mecsek peremén.
A harmadidőszak végén, az akkor szárazulatot alkotó gránit tömb lepusztulásából származó durva homokból keletkezett a sekély tengerben a pannon homok és agyag, amely a felszínen, vagy vékony lösszel fedve leggyakrabban a Mecsek peremén található, de a megye legtöbb részén kisebb-nagyobb mélységben a fedőhegység összefüggő részét alkotja.
A pleisztocén, azaz a jégkorszak fő képződménye, a lösz viszont mint elsősorban a szél által mozgatott üledék, beborította a megye túlnyomó részét, amely a Zselic és a Baranyai-dombság területén helyenként a 40m-es vastagságot is elérheti.
A kistérségnek elsősorban D-i – síkvidéki – területein az országos átlagot elérő geotermális mutatói vannak. A viszonylag nagy számban végzett mélyfúrási adatok szerint Szentlőrinc DK-i határában meleg kiboltozódási anomália található egy felszín közeli ópaleozoos csillámpala, gneisz formációban, ahol a geotermikus gradiens értéke elérheti a 80 – 85 °C/km értéket is.
A tájegység felszíne változatos, több egymástól eltérő kőzetet, illetve egymástól szerkezetükben, formakincsükben, arculatukban eltérő területegység különböztethető meg:
A mintegy félezer négyzetkilométer területet elfoglaló, a Zselictől a Tolnai-dombságig tartó, helyenként gyűrt és összetöredezett táblás Mecsek-hegység. Délen a Pécsi -félmedence, észak-északkeleten a Völgységi-patak, északnyugaton a Dombóvár -Szentlőrinc közötti törésvonal határolja.
Baranya nyugati szelén húzódik át Somogyba a Hollófészeknél 358 m magasságig emelkedő dombvidék, a Zselic, amelynek határát délen a Dráva-völgyre ereszkedő hátság, keleten a Baranya-csatorna, illetve az Okor-patak völgye jelöli. Mélyaljzata, magja ókori kristályos kőzetekből és középidei mészkövekből áll, de ezt vastagon borítják a felső pannon agyag- és homokrétegek, valamint a lösz. A Zselic a pleisztocéntől kezdődően önálló szerkezeti egység, a jelenkori domborzat kialakulása a felső pliocén idején indult meg. A táj három körzetre osztható. A Magas-Zselic a legmagasabbra emelkedett, jól tagolt terület, amelyben uralkodó a pannon kőzet. A Déli-Zselic egy emelkedés közben levált és kibillent rögdarab, amelyen terjedelmes platók találhatók. Északi meredek oldalain kibukkan a pannon agyag. A Zselic felszíne formakincsekben gazdag, a már említett plató mellett különböző eredetű völgyek, völgyvállak, völgyközi hátak, csuszamlások, löszmélyutak teszik változatossá e vidéket.
A Dél -Baranyai-dombvidék a Mecsek (illetve a Pécsi-víz félmedencéje) és a Villányi-hegység között fekszik, gyengén kiemelt, általában pannon alapzatú, lösszel vastagon fedett alacsony táblás megjelenésű dombvidék jellegzetes löszformákkal, dél felé irányuló lejtéssel. Fő felszíni formái a platók. A dombvidék mélyszerkezete igen változatos, földtörténeti múltjára a pannon korszak előtt az emelkedések és süllyedések igen gyakori váltakozásai hatottak leginkább. A holocén korra a völgyhálózat és a löszdolinák kifejlődése a jellemző.
A Duna-Dráva menti síkság a két folyam törésvonalak mentén besüllyedt árkának fiatalkori (folyóvízi) üledékekkel való kitöltésével, teraszképződéssel és löszhullással keletkezett.
A Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja alföldi jellegű sík terület, amelyhez a kistérség délnyugati része csatlakozik rengeteg természetes és mesterséges mikro-formával (teraszszigetekkel, hordalékkúpokkal, morotvákkal).
Éghajlat
A térség kontinentális éghajlati viszonyaira jellemző, hogy a Földközi-tenger felől érkező enyhe, páradús légtömegek, valamint a Mecsek védő övezete hatására a táj szubmediterrán klímahatás alatt áll. Ez Magyarországon ennek a térségnek egyedülálló sajátossága. Enyhe a tél, korai a tavasz, meleg a nyár, hosszú az ősz, kiemelkedően magas a napsütéses órák száma. A csapadékmennyiség általában bő és egyenletes eloszlású. A maximális évi csapadék az 1000 mm-t ritkán haladja meg, de 500 mm-nél kevesebbet sem mértek. Ennek háromnegyed része a tenyészidőben (április 1. - szeptember 30.) hullik, ami kedvező a mezőgazdaságnak. A csapadékos napok száma magas, az 1 mm-t meghaladó csapadékot kapó napok száma 100 körül van. A térség fekvéséből és változatos domborzatából következik a légtömegek jégképződésre való hajlama. A hótakarásos időszakok a Mecsekben a leghosszabbak, alkalmanként elérheti az évi 25 napot is, ami alapján elmondható, hogy Magyarország középhegységei közül a legenyhébb tele ennek a térségnek van.
A hőmérséklet-ingadozások viszonylag alacsonyak, a telek enyhék. A Mecsektől délre eső térszín az ország legmelegebb része, az évi középhőmérséklet mindenütt 10,5 ° C fölött marad. A legmelegebb hónap a július, 21,5 ° C fölötti középhőmérséklettel. A terület nagy mennyiségű és hosszú időtartamú napsugárzást kap. Az átlagos napsütéses órák száma 2025. Dél-Baranya az ország legmelegebb vidékei közé tartozik. A táj uralkodó szele az északi és az északnyugati irányú. A mediterrán levegő hatására a verőfényes lankákon olyan - az országban egyedülálló - növénytársulások élnek, amelyek egyébként csak a Földközi-tenger közvetlen környékén honosak.
Talajtakaró az eltérő éghajlati és kőzettani tulajdonságoknak megfelelően változik. A Fekete-vízhez csatlakozó Okor-patak völgyében réti öntéstalaj, a hegylábfelszíneken réti talajba megy át. A dombvidékeken az erdőségi talajfajták az uralkodóak, míg a magasabb mecseki nyúlványokon a barna erdőtalajok az uralkodók. A lösztakarós tájakon barnaföldek alakultak ki, helyenként csernozjommá átalakulva. A Zselici tájakon a kedvezőtlen talajviszonyokhoz az erőteljes erózió is hozzájárul.
A kistérség felszíni vízfolyásokban gazdag. Jelentősebb vízfolyásai a Bükkösdi -víz, a Pécsi-víz, az Okor-patak. A Pécsi-víz szennyezettsége miatt gazdasági hasznosításra sem alkalmas. Állóvizei mesterséges tavak, amelyek közül kiemelkedik a Sumonyi halastó a bicsérdi, bodai, bükkösdi, hetvehelyi horgásztó, illetve a most készülő Helesfai tó, amely komplex üdülőkörzetként való hasznosítása tervezett. A kistérség gazdag termál- és ásványvíz-készlettel rendelkezik, amelyek a mélyszerkezeti vonalak mentén jutnak a felszínre. Az eddig feltárt hévforrások közül legjelentősebb, szentlőrinci hévíz. A kutatások további geotermikus energia készleteket is valószínűsítenek. A kistérség egy részén a 100 m közeli rétegekben már 30 °C körüli vízhőmérsékletek találhatók.
A környezeti állapot jellemzői
A kistérség környezeti állapota az országos helyzetképhez viszonyítva sok tekintetben kedvezően befolyásolhatja a terület- és gazdaságfejlesztési kezdeményezéseket.
A kistérségben a kén-dioxid, korom és a szilárd légszennyező anyagok döntő többsége a lakossági tüzelésből ered, és fűtési idényben a legnagyobb szennyezést okozza.
Az utóbbi évek gázbekötései a mutatók javulását eredményezhetik. A közlekedési eredetű légszennyezés, továbbá a mezőgazdasági és ipari üzemek emissziója nem jelentős, a szálló por és nitrogénoxid mennyisége a 6-os főút mellett időszakosan sem lépi túl a megengedett emissziós normát. A kistérség egyetlen számottevő légszennyezője a porszennyeződést okozó Bükkösdi mészkőbánya. A kistérségben az említett kőbánya bázisán cement és mészmű beruházásáról szóló tervek elkészültek, amelynek egyik potenciális telephelye Királyegyháza település határában található. Az elkészült környezetvédelmi hatástanulmányok és a szigorú emissziós szabványoknak megfelelő iparági technológia biztosítják, hogy a térség jelenleg tisztának minősíthető környezeti állapota ne sérüljön.
A térség felszíni, felszín alatti vizeinek minőségét a területen elhelyezkedő települések környezeti állapota, infrastruktúrájának műszaki színvonala – a keletkező szennyvizek elhelyezésének szakszerűsége – és a településeken működő ipari és mezőgazdasági tevékenység befolyásolja. A térséget érintő Pécsi-víz szennyezettsége igen magas, ezért a víz hasznosítása nem engedélyezett. A szennyeződés forrása a Pécsi kistérség területén található. A talajvíz általában szennyezett, egyrészt a mezőgazdasági művelés, másrészt a szennyvízelhelyezés hiányosságai miatt. A rétegvizek is csak előzetes vízkezelés után használhatók fel ivóvízként. A terület rendelkezik a távlati vízigényei kielégítésére elegendő felszín alatti vízkészlettel.
Az elmúlt fél évtizedben a közüzemi vízellátás korábbi gyors bővítését csak lassan kezdte követni a szennyvízkezelés kapacitásainak bővülése, amellyel viszont lényegesen csökkenthetők a talajvíz szennyeződés káros hatásai.
A környezetet terhelő illetve arra veszélyes zaj- és rezgésterhelések megelőzése, esetleg csökkentése, ezek egészségkárosító hatása miatt fontos feladat. A Királyegyházára tervezett cementmű beruházására vonatkozóan részletes környezetvédelmi hatástanulmány készült, amely főbb megállapításai szerint az alkalmazott technológiák nem jelentenek jelentős terhelést a környezetre és veszélyt a lakosságra.
